Módszer leírása
A csoportmunka alkalmazása az oktatói munkában viszonylag gyakori, azonban rendszeresen felmerül kérdésként az a probléma, hogy miként érdemes értékelni a csoportok munkáját?!
A csoportmunka értékelésének része lehet:
- a csoport önértékelése: a csoport számoljon be arról, hogy hogyan élte meg a feladatot, hogyan oldották meg, mi volt könnyű, mi okozott nehézséget, és milyen teljesítményt értek el;
- a társértékelés, amely kétféleképpen értelmezhető a csoportmunka esetén: (1) a csoporttagok értékelik egymást egy megadott szempontsor vagy egy értékelési skála mentén; vagy (2) értékelhetik a csoporton kívüli társak a csoport teljesítményét.
- az oktatói értékelés: figyelembe véve és értékelve az ön- és társértékeléseket is, ha voltak.
Egy csoport teljesítményének értékelése többféleképpen történhet:
- A csoport minden tagja ugyanazt a minősítést kapja, függetlenül attól, hogy jól látszik, vannak, akik jobban vagy többet teljesítettek a csoporton belül, és vannak, akik kevesebbet. Ilyenkor azt a célt szolgálja az azonos minősítés, hogy a csoporttagok érezzék, felelősséggel tartoznak egymásért, és az egyéni munkájuk befolyásolja a többiek minősítését is.
- A csoport tagjai különböző minősítéseket kapnak. Ezt akkor tehetjük meg, ha biztosan látszik, hogy ki az, aki valamilyen oknál fogva jobb, míg a másik gyengébb minősítést érdemel. Ebben nagy segítségünkre lehet oktatóként a társértékelés, mert ha volt a csoportban egy olyan tag, aki nem dolgozott, akkor az nagy valószínűséggel ki fog derülni a társértékelésből is.
Módszer mellékletek
Értékelő Táblázat Csoportmunka Értékeléséhez
Hasonló módszerek
Az "Egyetemi fejlődésed 7 pillére" című, hallgatóknak szóló tájékoztatót azért készítettük, hogy az oktatók közzétehessék kurzusszíntereikben és/vagy az első órán megbeszéljék ennek mentén a hallgatókkal, hogyan tudják a legtöbbet kihozni az együttműködésükből, a közös kurzusból, milyen kereteket szükséges tartani ahhoz, hogy az oktató és a hallgatók is komfortosan érezzék magukat az órákon.Akár faliújságra is kihelyezhető, közösségi médiába is posztolható.
A megvalósíthatósági tanulmány (feasibility study) egy projekt, üzleti ötlet vagy beruházás életképességét, gyakorlati megvalósíthatóságát és várható sikerét vizsgáló részletes elemzés, amelyet a beruházási döntés meghozatala előtt készítenek.
A megvalósíthatósági tanulmány főbb elemei:Vezetői összefoglaló (Executive Summary): A projekt céljainak, a javasolt megoldásnak és a legfontosabb megállapításoknak a tömör áttekintése.Projekt háttér és leírás: A vizsgált probléma vagy lehetőség bemutatása, a projekt célkitűzései.Piaci megvalósíthatóság (Market Feasibility): Piackutatás, amely elemzi a keresletet, a célpiacot, a versenytársakat és az értékesítési potenciált.Technikai/műszaki megvalósíthatóság (Technical Feasibility): A szükséges technológia, erőforrások, infrastruktúra, alapanyagok és helyszín rendelkezésre állásának vizsgálata.Szervezeti/működési megvalósíthatóság (Organizational Feasibility): A vállalati struktúra, a menedzsment képességei és a szükséges munkaerő elemzése.Pénzügyi megvalósíthatóság (Financial Feasibility): Költség-haszon elemzés, várható bevételek, kiadások, megtérülési idő, pénzforgalmi előrejelzések és finanszírozási igények meghatározása.Kockázatelemzés: A potenciális veszélyek, akadályok és ezek kezelési tervének feltérképezése.Következtetések és javaslatok: A tanulmány alapján a projekt elindítására, módosítására vagy elvetésére vonatkozó végső ajánlás.
A folyamat lépései:Előzetes elemzés (ötlet validálása).Piackutatás és adatgyűjtés.Pénzügyi előrejelzések készítése.A technikai/szervezeti részletek kidolgozása.A tanulmány véglegesítése és a döntés támogatása.
A csoport egyik tagja a többiekből egy szoborcsoportot alkot, tetszése szerinti pozícióban és kapcsolatokban. A szoborcsoportban magának is gondol egy helyet, majd amikor beállított mindenkit, saját maga is beáll az eltervezett helyre.
Változat: ha a szoborcsoport beállítása után elhangzik a felszólítás, hogy amennyiben valaki nem érzi magát a megfelelő helyre beállítva, cseréljen helyet a saját elgondolása szerint. Ilyenkor a mászkálás és helycsere eltarthat egy darabig. Ebben az esetben különösen fontos megbeszélni a játékot, de úgy, hogy a csoport minden tagja kap lehetőséget a megnyilatkozásra. Minden ilyen szoborcsoport-alakulatban kifejeződik a szobrásznak a csoportról alkotott képe: milyen belső kapcsolatokat lát a csoportban, kit gondol a csoportmaghoz, kit pedig a külső pereméhez tartozónak. Egy hosszabb ideje működő csoportnál tanulságos lehet, ha a csoportvezető állítja be a tagokat szoborcsoporttá, mivel sok szótlan jelzést küldhet ezúton a csoportnak.
Minden esetben feltétlenül érdemes egy ilyen beállítást megbeszélni - ilyenkor a szobrász kezdi a beszélgetést és megosztja a csoporttal a saját beállítása indokait. Érdekes beszélgetés alakulhat ki a csoport eddigi életéről, az egyes tagok szerepéről, a csoporthoz 14 fűzött reményekről és számos más vonatkozásról. Amennyiben valamilyen tisztázásra szoruló dolog előjön a beszélgetésben, a csoportvezetőnek fokozottabban kell résen lennie, nehogy a tisztázó beszélgetés kölcsönös szemrehányások fölsorolásává váljék.