Mérés-értékelés

A csoportmunka alkalmazása az oktatói munkában viszonylag gyakori, azonban rendszeresen felmerül kérdésként az a probléma, hogy miként érdemes értékelni a csoportok munkáját?!
A csoportmunka értékelésének része lehet: a csoport önértékelése: a csoport számoljon be arról, hogy hogyan élte meg a feladatot, hogyan oldották meg, mi volt könnyű, mi okozott nehézséget, és milyen teljesítményt értek el;a társértékelés, amely kétféleképpen értelmezhető a csoportmunka esetén: (1) a csoporttagok értékelik egymást egy megadott szempontsor vagy egy értékelési skála mentén; vagy (2) értékelhetik a csoporton kívüli társak a csoport teljesítményét.az oktatói értékelés: figyelembe véve és értékelve az ön- és társértékeléseket is, ha voltak. Egy csoport teljesítményének értékelése többféleképpen történhet:A csoport minden tagja ugyanazt a minősítést kapja, függetlenül attól, hogy jól látszik, vannak, akik jobban vagy többet teljesítettek a csoporton belül, és vannak, akik kevesebbet. Ilyenkor azt a célt szolgálja az azonos minősítés, hogy a csoporttagok érezzék, felelősséggel tartoznak egymásért, és az egyéni munkájuk befolyásolja a többiek minősítését is.A csoport tagjai különböző minősítéseket kapnak. Ezt akkor tehetjük meg, ha biztosan látszik, hogy ki az, aki valamilyen oknál fogva jobb, míg a másik gyengébb minősítést érdemel. Ebben nagy segítségünkre lehet oktatóként a társértékelés, mert ha volt a csoportban egy olyan tag, aki nem dolgozott, akkor az nagy valószínűséggel ki fog derülni a társértékelésből is.  

Visszajelzés (Feedback)A feedback egy bizonyos személynek szóló közlés, amely az illetőt arról tájékoztatja, milyennek észleltük, hogyan értettük és miként éltük meg a viselkedésmódját.
A fogalom történetéhezAmikor Kurt Lewin 1946-ban felfedezte a feedback-elvet, majd ebből kifejlődtek a csoportdinamikai tréning egyes formái, még szó sem esett egy bizonyos másodrendű kibernetikáról – (avagy a kibernetika kibernetikájáról: „Az ember megtanulja, hogy magát annak a világnak egy részeként fogja fel, amelyet meg akar figyelni”; Foerster és Pörksen, 2004, 115. o.) –, habár Lewin nagyon helyesen azt vette alapul, amit ma a rendszerszintű gondolkodásban úgy írnak le, hogy „minden megfigyeléshez szükség van egy megfigyelőre”. A rendszer itt olyan funkciókat jelent, amelyek egymással kölcsönhatásban állnak. De az elsőfokú kibernetika, a folyamatok körkörös szabályzásának elve is elegendő annak megértéséhez, hogy mi történik egy feedback folyamatban. Ha a feedback alatt egy tényállás visszajelzését, vagy visszacsatolását értjük, akkor elég a centrifugális szabályzóra, a kuktaedény biztonsági szelepére, vagy a fűtés termosztátjának klasszikus modelljére gondolnunk. Vegyük az utóbbi példáját: a beállító kapcsolóval előre meghatározom azt a hőmérsékletet, amelyen jól érzem magam, pl. 21 fokot. Ha a szoba hőmérséklete ez alá az érték alá csökken, akkor egy bimetál érzékelő, egy úgynevezett hőmérsékletszabályzó funkció gondoskodik róla, hogy megállapítsa a beállított és a tényleges érték közti különbséget. Ha a tényleges érték eltér a beállított értéktől, akkor a szelep addig lesz nyitva, amíg a szoba hőmérséklete újra el nem éri a 21 fokot, majd újra lezárja az energiabevitelt. Az ellenőrző rendszer tehát eltérés, vagy téves érték esetén kapcsol be.
Mit jelent a visszajelzés a csoportban?Mindez egy csoportban a személyközi kommunikációra vonatkoztatva azt jelenti, hogy: ha az emberek közlik egymással, hogyan hatott rájuk a kölcsönös viselkedésük, és ez milyen érzést keltett bennük, ez visszahat a fogadóra, és lehetőséget nyújthat a viselkedés megváltoztatására. A feedback hatékonyságát leginkább az határozza meg, hogy milyen a bizalom mértéke a csoportban és az érintett személyek között. Ez alapjaiban véve a saját élettér jelentős részének a rendelkezésre bocsátása: mit élek itt át, itt és most? Hogyan élem ezt át, és milyen hatással van rám? Milyen jelentése van a számomra, és milyen (belső) reakciót vált ki belőlem? Mit váltott ki belőlem mások viselkedése? Hogyan változtatta meg a viselkedésük a kapcsolatunkat? Hogyan változtatta meg a viselkedésük az életteremet? Azt is mondhatnánk, hogy a visszajelzés az „itt és most”-ban nyilvánosságra hozza az életterem adott területeit, ezek értékét, és az ebből eredő mező-erőtereket (az egyén hatóereje más csoporttagra – a ford.). A feedback ebben az értelemben lehetővé teszi a metakommunikációt (Antons & Stützle-Hebel, 2015, 236. o. és 243. o.) és biztosítja, hogy az interakciós partnerekelválasszák az életterüket, és ezáltal össze tudják egymással hangolni a viselkedésüket. Tehát lehetővé teszi a szociális tanulást.Ehhez az szükséges, hogy a (tréning)csoportban a kezdetben strukturált feedback gyakorlatokból szabad visszajelzés bontakozhasson ki.
A visszajelzés pozitív hatásai• Támogatja és elősegíti a pozitív viselkedésmódot, mivel elismeri azt. Például: „Éva, az elemzéseddel segítettél abban, hogy először tisztán rálássunk a problémára.”• Kijavítja azokat a viselkedésmódokat, amelyek az érintettet és a csoportot nem juttatják előrébb, vagy a tulajdonképpeni szándéknak nem felelnek meg, és nem tesznek neki teljes mértékben eleget. Például: „Antónia, nekem jobban segített volna, ha a véleményedet nem tartottad volna magadban, hanem nyíltan megmondtad volna nekem.” • Tisztázza a személyek közti kapcsolatokat és abban segít, hogy jobban megértsük a másik felet. Például: „Tamás, azt gondoltam, nem jövünk ki egymással, de most már nagyon szívesendolgozom együtt veled.” Ha minden csoporttag egyaránt kész az egymásnak való kölcsönös segítségnyújtásra, akkor jelentősmértékben nő az egymástól tanulás esélye. Csak így lehetséges, hogy rendszeresen összehasonlítsuk az önészlelésünket és ahogy mások észlelnek minket.
Hogyan működik a visszajelzés?• Azáltal, hogy közlöm a többiekkel, mit gondolok magamról és mit érzek.• Azáltal, hogy tudatom a másik személlyel, hogy mit gondolok róla és mit érzek vele kapcsolatban (konfrontáció).• Azáltal, hogy kölcsönösen elmondjuk egymásnak, hogy önmagunkról és a másikról mit gondolunk és mit érzünk (feedback-párbeszéd).
A feedback során többféleképpen közölhetjük az információt (például):• Tudatosan: egyetértés kifejezése bólintással – vagy tudattalanul: elalvással.• Spontán: „Nagyon köszönöm!” – vagy kérésre …? „Igen, ez segített.”• Szavakkal: „Nem” – vagy szavak nélkül: kimegyünk a szobából.• Formálisan: kérdőívvel – vagy informálisan: tetszésünknek tapssal hangot adva.
A visszajelzés tulajdonságaiA visszajelzés tulajdonságait tekintve legyen:• Leíró: ez az értékelő, értelmező, vagy az okot kutató jelleg ellentéte. A saját reakciónk leírásával a másikra hagyjuk, hogy ezt az információt a saját belátása szerint felhasználja-e, vagy sem. Azáltal, hogy eltekintünk az erkölcsi értékeléstől, csökkentjük a másik félben azt a kényszert, hogy védekezzen és a felajánlott információt elutasítsa.• Konkrét: ez az általános ellentéte. Példa: ha azt mondjuk valakinek, hogy ő domináns, akkor ez sokkal kevésbé segíti őt, mintha azt mondanánk, hogy „Éppen most, amikor ebben a kérdésben dönteni akartunk, nem hallgattad meg, amit a többiek mondtak, és az volt az érzésem, hogy rám támadsz, ha nem fogadom el az érveidet.”• Odaillő: a visszajelzés zavaró hatású lehet, ha közben csak a saját igényeinkre vagyunk tekintettel, és eközben annak a másik személynek a szükségleteire, akinek a visszajelzést adjuk, nem eléggé fordítunk figyelmet. A megfelelő visszajelzésnek tehát valamennyi érintett fél szükségleteit figyelembe kell .• Felhasználható: olyan viselkedésmódra kell vonatkoznia, amelyet a fogadó fél képes megváltoztatni. Ha valakit olyan fogyatékossága miatt figyelmeztetünk, amelyre nincs ráhatása, akkor ezt még inkább frusztrálónak éli meg.• Kérésre adott: (vagy felajánlani: Szeretnék önnek visszajelzést adni – szeretné hallani?) Ez a ráerőszakolás ellentéte. A visszajelzés akkor a leghatékonyabb, ha a fogadó fél maga fogalmazta meg az erre irányuló kérést, melyre azután a megfigyelő válaszol. Ugyanakkor adódnak olyan helyzetek, amelyekben a feedback tisztázó és támogató hatású, habár nem kifejezetten kérték. Különösképp az érzékenyítő tréningeken és a kommunikációs képzéseken kell lehetőséget biztosítani arra, hogy kimondjuk egy viselkedés, vagy egy kijelentés másokra gyakorolt hatását, anélkül is, hogy ezt kérték volna.• Jól időzített: alaphelyzetben a visszajelzés annál hatékonyabb, minél rövidebb idő telt el az adott viselkedés és a viselkedés hatásának a közlése között. Ugyanakkor tekintettel kell lennünk más adottságokra is: például, hogy az illető mennyire áll készen az információ fogadására, a másoktól érkező lehetséges segítségre stb.• Tisztán és pontosan fogalmazott: ezt megállapíthatjuk úgy, ha megkérjük a fogadó felet, hogy saját szavaival ismételje meg a közölt információt, majd a válaszát összehasonlítjuk a visszajelzést adó szándékával.• Korrekt: a csoportban a visszajelzést adó és fogadó félnek is lehetősége van arra, hogy a közölt megfigyelést felülvizsgálja, úgy, hogy a csoport többi tagját is megkérdezi a saját benyomásaikról. Ezáltal egyenlíthetők ki, vagy kerülhetők el a szubjektív véleményből adódó lehetséges eltérések.
A hatékony visszajelzés játékszabályait az alábbiakban foglalhatjuk össze:
A visszajelzést adó fél számára:• Utaljon konkrét részletekre, az „itt és most”-ban lejátszódó eseményekre.• Megfigyeléseit vesse össze mások felülvizsgálatával; valóban segítőkész módon közölje az  információt.• Olyan hamar adjon visszajelzést, amilyen hamar csak lehet.• Kerülje az erkölcsi értékelést és értelmezést.• Ajánlja fel az információt, ne erőltesse rá a másik félre, ne legyen tolakodó.• Lássa be, hogy ön is tévedhet.
A visszajelzést fogadó fél számára:• Ne érveljen, és ne védekezzen.• Hallgassa meg, kérdezzen rá, és tisztázza a meg nem értetteket.• Jelezze vissza, hogy a visszajelzés mit váltott ki önből. A segítség hatékonysága a fogadó fél nyitottságától is függ.
Kérdések az önreflexióhoz• Sok vagy kevés visszajelzést kapok?• Hajlamos vagyok a vitatkozásra?• Hajlok a félreértésre, vagy a félreértelmezésre?• Hajlamos vagyok az ellentámadásra?• Habár szóban elfogadom a visszajelzést, de nem hagyom, hogy a valóságban is megérkezzen hozzám?• Kritika nélkül elfogadom, anélkül, hogy felülvizsgálnám?• Szert teszek-e a visszajelzésből olyan meglátásokra, amelyek lehetővé teszik a számomra, hogy új cselekvési módokat találjak?• Felülvizsgálom a kapott visszajelzés érvényességét hasonló helyzetek és magatartásmódok elemzésével?

A módszer egyszerűen alkalmazható ismerkedéshez és gyakorláshoz egyaránt. Az oktató előzetesen rövid kérdéseket vagy kisebb feladatokat gyűjt össze, amelyeket egy digitális „szerencsekerékre” helyez el. A hallgatók a megosztott linken keresztül megpörgetik a kereket, amely véletlenszerűen kijelöl egy kérdést vagy feladatot.
A kipörgetett feladatra egy vagy akár több hallgató is válaszolhat, egyéni vagy közös megoldás formájában. A véletlenszerűség oldott, játékos helyzetet teremt, miközben az óra aktív részvételre ösztönöz.
Alkalmazási lehetőségek: ismerkedés, jégtörő gyakorlat, gyakorlás, előzetes tudásszintmérés, aktivizálás, témabevezetés, összefoglalás.
Eszközök: Wheel of Names, Wordwall

Számos kiscsoportos hallgatói projekt végterméke prezentáció, amely azonban az oktatási rutin részeként sokszor elveszíti motiváló erejét. A módszer célja a hallgatói motiváció erősítése azáltal, hogy a projektprezentációkat meghívott külső szakértők értékelik. A zsűrizés felerősíti a prezentációs helyzet presztízsét, ami a tapasztalatok szerint intenzívebb és tudatosabb hallgatói munkát eredményez.

A módszer lehetőséget teremt az oktatói szerepek tudatos szétválasztására és szimulálására. A félév során az oktató támogató, „tanácsadói” szerepben segíti a hallgatói csoportok munkáját, míg a projekt zárásakor az értékelő, „megrendelői” szerepet a külső szakértők töltik be. Az oktató az értékelési folyamatot facilitálja, de magában a zsűrizésben nem vesz részt.
A módszer különösen jól alkalmazható olyan projektek esetében, amelyek valósághű, gyakorlati problémák megoldására irányulnak, például elemzői jelentések vagy szervezeti és üzleti problémákra kidolgozott javaslatok esetén.
A módszer menete Az oktató a félév során tanácsadóként támogatja a hallgatói teamek projektmunkáját.A projekt zárásához külső szakértőket kér fel a prezentációk értékelésére.A hallgatói csoportok bemutatják projektjük végtermékét a zsűri előtt.A meghívott szakértők visszajelzést adnak és értékelik a prezentációkat.Az oktató facilitálja a folyamatot, de az értékelésben nem vesz részt.
Mire jó? növeli a hallgatói motivációt és elköteleződést,erősíti a prezentációs helyzet presztízsét,életszerű szakmai szituációt szimulál,támogatja a gyakorlatközeli tanulást és az autentikus értékelést.
Célcsoport: elsősorban mesterképzésben tanuló, végzős hallgatók számára ajánlott.

Forrás: Módszertani Kézikönyv - Budapesti Gazdasági Egyetem

Az Akvárium-módszer egy egyszerűen alkalmazható tanulási és értékelési eszköz, amelynek célja, hogy egy strukturált páros vagy kiscsoportos feladat (például szerepjátékos vita) megoldása során a csoport minden tagja aktív és értelmes szerephez jusson. Miközben egy kisebb csoport dolgozik a feladaton, a többi hallgató megfigyelőként vesz részt a folyamatban, előre meghatározott szempontok mentén.

A módszer alkalmazása erőteljesen fejleszti a hallgatók: figyelemösszpontosítását,lényegkiemelő képességét,tárgyszerű értékelési készségeit.
Az értékeltek számára a hallgatótársaiktól kapott visszajelzés (peer evaluation) motiváló és erős fejlesztőhatással bír. Az Akvárium rendszeres használata olyan mértékben fejleszti az értékelési és önértékelési kompetenciákat, hogy idővel az oktató akár a kurzus záróértékelését is részben vagy egészben a peer evaluation-ra bízhatja.

Forrás: Módszertani kézikönyv - Budapesti Gazdasái Egyetem

A portfólióalapú értékelés olyan értékelési megközelítés, amelyben a hallgatók egy online felületen (e-portfólióban) gyűjtik és rendszerezik a kurzus során készült munkáikat, projektjeiket és reflexióikat. A módszer nem egyetlen vizsgaeredményre épül, hanem a tanulás folyamatát és annak eredményeit követi nyomon, így átfogóbb képet ad a hallgatói fejlődésről. 
Az e-portfólió nemcsak bemutatófelület, hanem tanulástámogató eszköz is: segíti a hallgatókat abban, hogy tudatosan reflektáljanak saját tanulási útjukra, és összefüggéseiben értsék meg a tanultakat. Az egyetemi oktatásban a portfólióalapú értékelés alkalmas: komplex tanulási eredmények mérésére, folyamatos, formatív értékelésre, projekt- és gyakorlatorientált kurzusok értékelésére, reflektív gondolkodás fejlesztésére, a tanulási folyamat láthatóvá tételére. Különösen jól illeszkedik olyan kurzusokhoz, ahol fontos az alkalmazás, az önálló munka és a fejlődés dokumentálása.  A módszer menete A kurzus elején az oktató meghatározza a portfólió célját, tartalmi elemeit és az értékelési szempontokat. A hallgatók a félév során folyamatosan töltik fel munkáikat az e-portfólióba, amelyekhez rövid reflexiókat is kapcsolnak. Ezek a reflexiók segítik annak tudatosítását, mit tanultak, miben fejlődtek, és milyen kihívásokkal szembesültek. A portfólió tipikusan az alábbi elemeket tartalmazza: beadandók, projektmunkák, esettanulmányok, rész- vagy végtermékek, rövid önreflexiók a tanulási folyamatról, opcionálisan önértékelés vagy társértékelés. Az értékelés történhet több lépcsőben (részvisszajelzések a félév során), valamint a kurzus végén összegző módon.  Értékelési szempontokra ötletek A portfólió értékelése során az oktató az alábbi szempontokra építhet: a tartalom szakmai minősége és relevanciája, a fejlődés nyomon követhetősége, az önreflexió mélysége, az elmélet és gyakorlat összekapcsolása, az összkép koherenciája. Fontos, hogy az értékelési kritériumok előre ismertek és átláthatók legyenek. 

A gyakorlati készségértékelés olyan értékelési forma, amelyben a hallgatók valódi vagy szimulált környezetben bizonyítják, hogy a tanult eljárásokat, módszereket és ismereteket képesek alkalmazni. A hangsúly nem az elméleti tudás visszaadásán, hanem a feladat végrehajtásán, a problémamegoldási folyamaton és az alkalmazás minőségén van. 
A módszer abból indul ki, hogy a szakmai kompetencia csak részben mérhető írásbeli vagy szóbeli vizsgákkal; bizonyos tanulási eredmények kizárólag gyakorlati helyzetben értelmezhetők és értékelhetők.  Az egyetemi oktatásban a gyakorlati készségértékelés különösen alkalmas: alkalmazásközpontú tanulási eredmények mérésére szakmai kompetenciák hiteles értékelésére készségbeli hiányosságok korai azonosítására munkaerőpiaci elvárásokhoz való illesztésre komplex problémamegoldás megfigyelésére  A módszer menete Az oktató előre meghatározza a gyakorlati feladatot, annak kontextusát és az értékelési szempontokat. A hallgatók a feladatot egy előre definiált, de a valósághoz közelítő helyzetben hajtják végre. Az értékelés nemcsak a végeredményre, hanem a folyamatra is kiterjed: hogyan szervezik meg a munkát, milyen döntéseket hoznak és hogyan reagálnak váratlan helyzetekre. A gyakorlati értékelés jellemző elemei: valós vagy szimulált munkakörnyezet egyértelműen definiált feladat vagy probléma megfigyelési szempontok vagy értékelőtábla azonnali vagy rövid időn belüli visszajelzés  Értékelési szempontokra példák a feladat szakszerű végrehajtása az alkalmazott módszerek megfelelősége döntéshozatal és problémamegoldás önállóság és együttműködés biztonság és szabálykövetés (ahol releváns)  A módszer bevezetésekor kulcsfontosságú a pontos feladatleírás és az értékelési szempontok tisztázása. Az értékelést megkönnyíti, ha előzetesen megfigyelési listát vagy rubrikát (értékelőtáblát) készítünk, ez segíti az objektivitást. A visszajelzés legyen konkrét és fejlesztő jellegű, ne pusztán minősítő. Plusz tipp: A módszer jól kombinálható portfólióalapú értékeléssel. 

Az egyetemi hallgatók számára ez a módszer úgy alakítható, hogy minden óra elején egy tanuló tart egy rövid prezentációt, amely az előző előadás anyagát játékos kérdésekkel dolgozza fel. A kivitelezést bízzuk a tanuló kreativitására: az előző óra anyagának ismétlése megtörténhet kvízkérdésekkel, vizuális ábrázolással (szófelhő, mémek… stb.), kérdezz-felelek típusú játékkal stb. A módszer célja az előző anyag átismétlése és mélyebb megértése. A prezentáció során a hallgatók kérdéseket fogalmaznak meg, amelyek segítenek rávilágítani arra, mennyire értették meg a tananyagot. A jó kérdések jelzik a megértést, míg a kevésbé sikeres kérdések a hiányosságokra mutatnak rá, amelyeket az oktató rögtön korrigálhat. Az a tanuló, aki felkészül a módszerrel, plusz pontokat szerezhet. 
Alkalmazható: ismétlés, összefoglalás, prezentáció, kreativitás  

Időszükséglet: 10-15 perc 
Ajánlott létszám: bármekkora létszámmal elvégezhető (nagyobb létszám esetén a kérdések számát előre határozzuk meg).
Eszközszükséglet: a választott módszertől függ (pl.: kvízkérdés esetén projektor) 


Forrás: Oktatásmódszertani kézikönyv - Tanárszakos hallgatóknak és gyakorló pedagógusoknak

Az értékelőtábla (rubrika) átláthatóvá teszi az elvárásokat, és egyértelmű visszajelzést ad a hallgatóknak arról, mitől számít egy prezentáció jó minőségűnek. Segíti az oktatói értékelést azáltal, hogy egységes szempontokat biztosít, miközben támogatja a hallgatók önértékelését és fejlődését is. Az értékelőtábla használata csökkenti a szubjektivitást, erősíti a tanulási fókuszt, és hozzájárul a következetes, fejlesztő értékelési gyakorlathoz.
Feltöltött dokumentumok
Ez a módszer egyéni prezentációs feladathoz kínál gyakorlati támogatást.A feltöltött dokumentumok közt találsz minta feladatkiírást, differenciálási lehetőségeket, valamint két értékelőtáblát (egy egyszerű és egy súlyozott változatot).
A feladatkiírásban szereplő, kiemelt elemek szabadon alakíthatók az oktatói célokhoz igazítva. Az anyag rugalmasan használható, önállóan is, vagy inspirációként a saját feladatok tervezéséhez. Az értékelőtáblák alkalmazása javasolt a feladat kiadásával egy időben, és alkalmasak oktatói értékeléshez és társértékeléshez egyaránt.

A módszer 
A posztergaléria módszer egy interaktív, vizuális prezentációs technika, ahol a résztvevők kis csoportokban sétálják végig a teremben elhelyezett tudományos/projekt-posztereket, megvitatják azokat, kérdéseket tesznek fel, és visszajelzéseket adnak a szerzőkkel, ami segíti a gyors információátadást, a párbeszédet és a közös gondolkodást egy esemény, konferencia keretében. A módszer lényege a hatékony vizuális kommunikáció és a közvetlen interakció, ahol a poszterek "önmagukban is megállják a helyüket", de a szerző jelenléte teszi teljessé a folyamatot.  Alkalmazása a felsőoktatásban Bátran használhatja az oktató a módszert egy hosszabb projekt vagy akár a tárgy/félév lezárásához is, mivel a módszer: szintetizálásra kényszerít (mit viszek magammal a félévből), láthatóvá teszi az egyéni és csoportszintű tanulási eredményeket, alacsony stresszű alternatívája lehet egy hagyományos záróalkalomnak, alkalmas formatív értékelésre és reflektív lezárásra. 
Lépései: Feladat megbeszélése (keretek, értékelés szempontjai stb.) Csoportalakítás  Poszterek elkészítése (akár órán, akár órán kívül több hét alatt) Poszterek kipakolása, körbejárás, kérdések megválaszolása Megbeszélés, reflexió 
Plusz tipp: a körbejárás során a kérdéseket személyesen is feltehetik a hallgatók, de post-it-ekre is írhatják őket. 
Online/hibrid változathoz eszköz: Padlet, Microsoft Whiteboard, Miro, LMS-fórum kommenteléssel, megosztott prezentáció  

A módszer 
Az óra vége előtt 2–3 perccel az oktató megkéri a hallgatókat, hogy egy rövid online űrlapon válaszoljanak az alábbi kérdések valamely variációjára: „Mi volt a legfontosabb dolog, amit ma tanultál?” és „Milyen fontos kérdésed maradt megválaszolatlanul?”. 
Mire jó? 
A módszer lehetőséget ad a tanulási célok és eredmények gyors elemzésére, mivel visszajelzést nyújt arról, hogy a hallgatók mit emeltek ki lényeges tanulási elemként, illetve hol érzékelnek még hiányokat. Alkalmas az ok-okozati összefüggések feltárására is, hiszen az oktató következtethet arra, hogy az óra mely részei támogatták leginkább a megértést, és hol volt szükség további magyarázatra. A rövid, strukturált visszacsatolás kérése aktivizálja a hallgatókat az óra lezárásában, tudatosítja bennük saját tanulási folyamatukat és hozzájárul a motiváció fenntartásához, miközben az oktató számára azonnal felhasználható információt biztosít a következő óra tervezéséhez. Online felületek a módszerhez: Microsoft Forms, Google űrlap, Menimeter, Slido, Wooclap, Padlet, CoSpace, Canvas, Moodle stb. 

A hallgatói szakértői értékelés – angolul peer review vagy peer assessment – olyan tanulásszervezési módszer, amelynek során a diákok egymás munkáját értékelik előre meghatározott szempontok alapján és építő visszajelzéseket adnak egymásnak. 
 Lépések 1. Feladat kijelölése és értékelési szempontok meghatározása
A peer review alkalmazásához alaposan megtervezett feladatra és egyértelmű értékelési szempontokra van szükség. Oktatóként nemcsak a feladat kidolgozása, hanem a részletes, világos kritériumok megfogalmazása is kulcsfontosságú, mivel ezek irányítják a hallgatók értékelését és biztosítják a módszer hatékonyságát. Az értékelési szempontokat a feladatkiadással együtt, jellemzően értékelőtábla (rubrika) formájában érdemes megosztani. 2. Hallgatók felkészítése a peer review-ra
Az oktató a folyamat megkezdése előtt felkészíti a hallgatókat a peer review céljára és működésére. Röviden ismerteti a módszer rációját és előnyeit, valamint bemutat példákat eltérő minőségű visszajelzésekre. A közös elemzés során hangsúlyt kap a konstruktív kritika és az építő, tiszteletteljes hangnem. 
3. Hallgatói munkák elkészítése
A feladat kitűzése után a hallgatók elkészítik a saját munkájukat a megadott határidőre. Ebben a szakaszban még “hagyományos” módon, önállóan dolgoznak a diákok a projekten vagy beadandón. 
4. Munkák kiosztása és anonimitás biztosítása 
Miután a hallgatók leadták a munkájukat, az oktató (vagy a tanulásmenedzsment-rendszer, pl.: Moodle, Canva stb.) kiosztja azokat értékelésre. A párosítás lehet véletlenszerű vagy előre tervezett (pl. minden hallgató 1–2 munkát kap). A korrekt és őszinte visszajelzés érdekében célszerű anonim értékelést alkalmazni. 
5. Értékelés és visszajelzés megfogalmazása 
A hallgatók a megadott szempontrendszer alapján értékelik egymás munkáját. A hangsúly a rövid, szöveges, fejlesztő visszajelzésen van: mi az erősség és miben érdemes tovább fejlődni. Az értékelés elemző, kritikai gondolkodást igényel és a saját tanulást is mélyíti. Fontos a tiszteletteljes, támogató hangnem következetes érvényesítése. 
6. Visszajelzések átadása és feldolgozása 
Az elkészült visszajelzések az oktató közvetítésével vagy digitális felületen eljutnak a munkák készítőihez. Ez történhet elektronikus úton (pl. a tanulásmenedzsment-rendszeren keresztül automatikusan megkapják), vagy személyesen az órán. Fontos időt hagyni a diákoknak, hogy átgondolják és feldolgozzák a kapott visszajelzéseket. Érdemes akár megbeszélést vagy konzultációt is beiktatni: például kisebb csoportokban átbeszélhetik a hallottakat/olvasottakat, feltehetik kérdéseiket az értékelőiknek (ha nem anonim a folyamat), vagy együtt kereshetnek megoldást a felvetett problémákra. Ez segít tisztázni az esetleges félreértéseket. Az oktató ebben a szakaszban figyelemmel kísérheti a diskurzust, szükség esetén moderálhatja a beszélgetést és visszajelzést adhat a visszajelzésekre, kiemelve a jó gyakorlatokat vagy rávilágítva, hol lehetne pontosabban fogalmazni. A hallgatók így megtanulnak különbséget tenni a valóban hasznos visszajelzés és a felszínes megjegyzések között, ami hozzájárul értékelési készségeik csiszolásához. 
7. Javítás és (opcionális) újraértékelés 
Ha a peer review folyamatot formatív, fejlesztő célzattal alkalmazzuk, akkor célszerű lehetőséget adni a hallgatóknak a javításra. Miután megkapták társaik véleményét, a hallgatók készíthetnek egy módosított verziót a munkájukból, beépítve a hasznos javaslatokat. Bizonyos e-learning rendszerek támogatják ezt a ciklust: az oktató újra megnyithatja a beadási fázist, hogy a hallgatók feltölthessék a javított munkát, majd akár egy ismételt értékelési kört is indíthat, ahol ellenőrizheti, sikerült-e a javítás. 
8. Lezárás és reflektálás 
A folyamat végén az oktató röviden összegzi a tapasztalatokat és kiemeli a tipikus tanulságokat. Visszajelzést adhat magára a peer review-ra is, pl. a hallgatói értékelések minőségére, ezzel erősítve a felelős értékelői szerepet. Érdemes a hallgatókat is rövid reflexióra kérni arról, mit tanultak az értékelésből és hogyan tudják ezt a jövőben hasznosítani.  
Források: A Practical Review for Implementing Peer Assessments Within Teams - PMC  Frontiers | Peer assessment to promote self-regulated learning with technology in higher education: systematic review for improving course design https://files.eric.ed.gov/fulltext/EJ1459597.pdf 

A módszer eredetileg amerikai üzleti iskolákból és a vállalati képzések világából ered. Egyéni vagy csoportos feladat, amely kreatív problémamegoldást ösztönöz. Az oktató – a hallgatói csoport előzetes ismereteire szabott – komplex problémát mesél el, azonban a probléma lehetséges megoldásait nem mondja el. A történet befejezése a hallgatók feladata: egyéni vagy csoportmunkában. A módszer fejleszti a hallgatók figyelemkoncentrációját, lényeglátási képességét, problémamegoldó képességét, és mozgósítja a hallgatók által már elsajátított elméleti fogalmi készletet.
A történet bármilyen üzleti, vállakozási, turisztikai, pedagógiai, pszichológiai, művészeti problémát felvázolhat, de a probléma megoldását nem adja meg. A hallgatói feladat a történet befejezése olyan összefüggő szakmai fogalmak használatával, melyek a kurzus és a kötelező irodalom részét képezték.A módszer alkalmazható órai feladatként - szóbeli megoldással;órai feladatként - írásbeli beadandóval;teszt- vagy vizsgafeladatként, hiszen  a hallgatók tudásának mérésére/értékelésére is alkalmas.
Alkalmazásának egy lehetséges forgatókönyve:
lépés: A feladat ismertetése a hallgatókkal órán.lépés: A befejezetlen történet felolvasása az oktató által, 3-5 percben.lépés: Hallgatói csoportmunka (a történet befejezéséről, a problémamegoldásról egy jegyzet készítése írásban, megadott időintervallumban).lépés: A hallgatói jegyzetek bemutatása/prezentálása.lépés: A hallgatók teljesítményének visszajelzése szóban (fogalomhasználat, koherencia, szakmai alaposság szempontok mentén).
A történet befejezését a hallgatók írhatják papírra is, de ha szeretnénk ennek nyomait megőrizni vagy kivetíteni a történetbefejezések ismertetésekor, akkor ajánlott digitális felületek használata: pl. az egyetemi LMS rendszer vagy a Padlet (https://padlet.com).

Adott hallgatói csoport megismerésének fontos része az adott tantárgyban meglévő ismereteiknek a feltárása. 
Pedagógiailag ennek óriási jelentősége van, hiszen az oktató kurzustervezési és óratervezési munkáját ez erősen meghatározza és befolyásolja. Az előzetes tudás feltárásának célja tehát egyrészt az, hogy az oktató a kurzus tartalmát a jelenlévő csoport tudásához igazítsa. Másrészt pedig az, hogy hallgató ne lemaradással kezdje meg a kurzuson végzett tanulmányait, hiszen azonnal demotivált lesz, ha már a kurzus elején nem érti az új ismereteket. 
Ezen tesztek esetében javasolt a rövid, egyszerű, lényegi kérdéssor összeállítása. Hiszen egy ilyen típusú tesztet diagnosztizálási céllal készítünk, hogy megtudjuk, a hallgatók rendelkeznek-e az adott képzés/tananyag elsajátításához szükséges előzetes elméleti és/vagy gyakorlati ismeretekkel, gondolkodási műveletekkel.
Az előzetes tudást mérő tesztre általában nem adunk minősítő értékelést, mert elsősorban nem az osztályozás vagy a pontszerzés a célja, hanem az, hogy megmutassa – oktatónak és hallgatónak egyaránt – az éppen aktuális állapotot, amelyet kiindulási alapnak tekinthetünk a tanítási-tanulási folyamat elején. Ugyanakkor beépíthető a kurzusba egy előzetes tudást mérő teszt úgy is, hogy a hallgató mégis érdekelt legyen annak megírásában.Erre ad példát a képen látható szöveg. 
A kiindulási szint, azaz az előzetes tudás felmérése segítséget nyújt abban, hogy
- azonosíthassuk a csoport erősségeit és fejlesztendő területeit;- előzetesen mért tudásszintek alapján csoportba sorolhassuk a hallgatókat bizonyos feladatok elvégzéséhez;- az eredmények alapján az oktatási tartalom jobban igazítható legyen a csoport igényeihez;- a hallgatók felismerjék, hogy mely területeken van szükségük fejlődésre.
Kivitelezése történhet papíralapon is, de egyszerűbb online eszközök segítségével megvalósítani, hiszen ezek azonnali kiértékelést és visszacsatolást is adnak:    - online teszt az egyetemi LMS rendszerben   - Google/Microsoft Űrlap.