Villámrandi

Adott hallgatói csoport megismerésének fontos része az adott tantárgyban meglévő ismereteiknek a feltárása. 
Pedagógiailag ennek óriási jelentősége van, hiszen az oktató kurzustervezési és óratervezési munkáját ez erősen meghatározza és befolyásolja. Az előzetes tudás feltárásának célja tehát egyrészt az, hogy az oktató a kurzus tartalmát a jelenlévő csoport tudásához igazítsa. Másrészt pedig az, hogy hallgató ne lemaradással kezdje meg a kurzuson végzett tanulmányait, hiszen azonnal demotivált lesz, ha már a kurzus elején nem érti az új ismereteket. 
Ezen tesztek esetében javasolt a rövid, egyszerű, lényegi kérdéssor összeállítása. Hiszen egy ilyen típusú tesztet diagnosztizálási céllal készítünk, hogy megtudjuk, a hallgatók rendelkeznek-e az adott képzés/tananyag elsajátításához szükséges előzetes elméleti és/vagy gyakorlati ismeretekkel, gondolkodási műveletekkel.
Az előzetes tudást mérő tesztre általában nem adunk minősítő értékelést, mert elsősorban nem az osztályozás vagy a pontszerzés a célja, hanem az, hogy megmutassa – oktatónak és hallgatónak egyaránt – az éppen aktuális állapotot, amelyet kiindulási alapnak tekinthetünk a tanítási-tanulási folyamat elején. Ugyanakkor beépíthető a kurzusba egy előzetes tudást mérő teszt úgy is, hogy a hallgató mégis érdekelt legyen annak megírásában.Erre ad példát a képen látható szöveg. 
A kiindulási szint, azaz az előzetes tudás felmérése segítséget nyújt abban, hogy
- azonosíthassuk a csoport erősségeit és fejlesztendő területeit;- előzetesen mért tudásszintek alapján csoportba sorolhassuk a hallgatókat bizonyos feladatok elvégzéséhez;- az eredmények alapján az oktatási tartalom jobban igazítható legyen a csoport igényeihez;- a hallgatók felismerjék, hogy mely területeken van szükségük fejlődésre.
Kivitelezése történhet papíralapon is, de egyszerűbb online eszközök segítségével megvalósítani, hiszen ezek azonnali kiértékelést és visszacsatolást is adnak:    - online teszt az egyetemi LMS rendszerben   - Google/Microsoft Űrlap.

A módszer eredetileg amerikai üzleti iskolákból és a vállalati képzések világából ered. Egyéni vagy csoportos feladat, amely kreatív problémamegoldást ösztönöz. Az oktató – a hallgatói csoport előzetes ismereteire szabott – komplex problémát mesél el, azonban a probléma lehetséges megoldásait nem mondja el. A történet befejezése a hallgatók feladata: egyéni vagy csoportmunkában. A módszer fejleszti a hallgatók figyelemkoncentrációját, lényeglátási képességét, problémamegoldó képességét, és mozgósítja a hallgatók által már elsajátított elméleti fogalmi készletet.
A történet bármilyen üzleti, vállakozási, turisztikai, pedagógiai, pszichológiai, művészeti problémát felvázolhat, de a probléma megoldását nem adja meg. A hallgatói feladat a történet befejezése olyan összefüggő szakmai fogalmak használatával, melyek a kurzus és a kötelező irodalom részét képezték.A módszer alkalmazható órai feladatként - szóbeli megoldással;órai feladatként - írásbeli beadandóval;teszt- vagy vizsgafeladatként, hiszen  a hallgatók tudásának mérésére/értékelésére is alkalmas.
Alkalmazásának egy lehetséges forgatókönyve:
lépés: A feladat ismertetése a hallgatókkal órán.lépés: A befejezetlen történet felolvasása az oktató által, 3-5 percben.lépés: Hallgatói csoportmunka (a történet befejezéséről, a problémamegoldásról egy jegyzet készítése írásban, megadott időintervallumban).lépés: A hallgatói jegyzetek bemutatása/prezentálása.lépés: A hallgatók teljesítményének visszajelzése szóban (fogalomhasználat, koherencia, szakmai alaposság szempontok mentén).
A történet befejezését a hallgatók írhatják papírra is, de ha szeretnénk ennek nyomait megőrizni vagy kivetíteni a történetbefejezések ismertetésekor, akkor ajánlott digitális felületek használata: pl. az egyetemi LMS rendszer vagy a Padlet (https://padlet.com).

A módszer leírása 
A World Café egy strukturált csoportmódszer, amelynek célja, hogy a hallgatók kisebb asztaloknál, informális beszélgetésekben dolgozzanak fel egy komplex témát. Minden asztalnál egy-egy részterületet vagy kérdéskört vitatnak meg, majd a hallgatók körforgásban (rotációban) továbbmennek a következő asztalhoz. A folyamatos mozgás és az asztalok „örökölt” jegyzetei lehetővé teszik, hogy a csoport tagjai egymás gondolataira építve kollektív tudást hozzanak létre.    A módszer különösen alkalmas:  összetett problémák több nézőpontból való megközelítésére,  közös tudásépítésre,  hallgatói vélemények feltárására,  nagyobb csoportok aktivizálására,  órai anyag szintetizálására.    A World Café lépései    1. Előkészítés  Az oktató 3–5 témát jelöl ki, mindegyiknek külön asztalt biztosít.  Minden asztalon legyen flipchart / nagy papír és színes tollak.  Minden asztalhoz kijelölhető egy házigazda, aki végig ott marad és fogadja az új körben érkező csoportot.    2. Asztalonkénti beszélgetés – 1. kör  A hallgatók 4–6 fős csoportokat alkotnak és leülnek egy-egy asztalhoz.  A házigazda röviden ismerteti a témát vagy kérdést.  A csoport 10–15 percig beszélget, a fő gondolatokat feljegyzik (rajz, kulcsszó, nyilak).    3. Rotáció – 2-4. kör A csoportok továbbmennek a következő asztalhoz.  A házigazda összefoglalja az előző csoportok gondolatait.  Az új csoport ezekre építve folytatja a beszélgetést.  Ez 2–4 körben ismétlődik, míg mindenki megfordul minden asztalnál.    4. Szintézis  A végén minden asztal házigazdája összegzi:    milyen gondolatok születtek,  hogyan épültek egymásra,  milyen közös mintázatok vagy különbségek jelentek meg.    Az egész csoport megvitatja a tanulságokat.      Források:  https://www.user-participation.eu/hu/reszveteli-folyamat-tervezese/otodik-lepes-reszveteli-eljarasok/jovokepalkotas-elkepzelesek-strategiak-projektek/world-cafe   https://tavho.org/uploads/rendezvenyeink/I.%20MaT%C3%A1SzSz%20Szakmai%20F%C3%B3rum/World%20Cafe%20m%C3%B3dszer%20ismertet%C5%91_FIN.pdf   https://modszertan.maltai.hu/wordcafe_modszer/