ABC-MÓDSZER

a) A módszerrel olyan új témákat vezethetünk be, amivel kapcsolatban a tanulóknak már vannak előismeretei, vagy ismétlő órán visszatekinthetünk az előző tartalmi egység főbb csomó­pontjaira. A tanulók egyedül, párban vagy kisebb csoportokban dolgoznak. A tanulók ill. a csoportok kapnak egy-egy feladatlapot, rajta az ABC egymás alá írt betűivel. A témával kapcso­latosan az egyes betűkkel kezdődő szavakat, fogalmakat, adatokat… írnak a feladatlapra. Egy betűhöz kerülhet több fogalom is. Az sem baj, ha néhány betű kimarad. Amikor készen van­nak, felol­vassák a szavakat, és csomagolópapíron közös listát készítenek az osztályban. A közös listára válogatás nélkül minden olyan szót felveszünk, amit az osztály tanulói a témához kapcso­lódónak tartottak.
  Variációk: Megkönnyíti a közös lista készítését, ha a csoportok az egyes betűkhöz rendelt szavakat moderációs kártyákra írják, majd ezeket plénumban a táblán vagy a földön ABC-sorrendbe rendezik.  A téma egy fontos kulcsszavát írjuk függőlegesen a feladatlapra, és a tanulók a kulcsszó minden egyes betűjéhez keresnek a témával kapcsolatos szavakat.   b) Használhatjuk a módszert lezárt tanulási folyamatok tartalmi értékelésére. A módszer inspirálóan hat, kreatív energiákat szabadít fel, mivel a tanulók szeretnének lehetőleg minden betűhöz írni valamit. Hosszú plakátra (kb. 3 csomagolópapír, hosszú csíkká összeragasztva) felírjuk egymás alá az ABC betűit. (Q, X, Y, W is!) A plakátot lefektetjük a tanterem közepére úgy, hogy jól hozzá lehessen férni mindkét oldalról. Ha a teremben nincs ennyi hely, menjünk ki a folyosóra. Válasszunk valamilyen kellemes, lassú, halk aláfestő zenét. (Ha a folyosón vagyunk, ezt célszerű mellőzni.)   A tanulók feladata, hogy gondolják át, mit tanultak, mit csináltak az előző szakaszban. Mi az, amit hasznosnak, érdekesnek, emlékezetesnek, könnyen feldolgozhatónak tartanak, olyan­nak, ami megkönnyítette a munkát. Mi az, ami nem volt hasznos, nehéz, kevésbé érdekes vagy unalmas volt, amire szerintük soha nem lesz szükségük, szinte biztos, hogy el fogják felej­teni, ill. ami nehezítette a munkát. Ami eszükbe jut, írják fel az egyes betűkhöz – MELEG színekkel, ha az pozitív tanulási élmény, HIDEG színekkel, ha negatív. A gyűjtés közben lehetőleg ne beszélgessenek egymással, a többiek feljegyzéseit viszont kommentálhatják írásban, FEKETE színnel. A végén körbeálljuk a plakátot, és mindenki tehet fel kérdéseket, ha valamilyen feljegyzést nem ért, vagy ha valamit mégiscsak szóban szeretne kommentálni.

A módszer célja új ismeretek szerzése ill. ide­gen nyelv esetén a beszédkészség fej­lesztése. A módszer az információ­hiány­ra épít, ami szükségszerűen kommu­niká­ciós helyzetet teremt, és az együttes, valamint az egy­más­tól való tanulás lehetőségét kínálja.
A tanulók párban dolgoznak. A feladatot A és B feladatlapon kapják meg. Mindkét feladatlap a megoldáshoz szükséges in­for­mációknak csak az egyik felét tartalmazza. A tanulók nem láthatják egymás feladatlapjait. Ahhoz, hogy a tanu­lók ki tud­ják tölteni a saját feladatlapjukat a hiányzó informá­ci­ókkal, kérdéseket kell fel­tenniük egy­más­nak.  Folytatás lehet az, hogy további informá­ciókat, képeket keres­nek a témával kap­csolatban, majd közösen referá­tumot tar­tanak az osz­tályban – ehhez az szüksé­ges, hogy az osz­tályban többféle feladatlappal dolgozzanak a tanulók.  Ha mindenki ugyanazzal a feladatlappal dolgozott, folytat­hatjuk a feladatot partnerkvízzel is.

Az "Egyetemi fejlődésed 7 pillére" című, hallgatóknak szóló tájékoztatót azért készítettük, hogy az oktatók közzétehessék kurzusszíntereikben és/vagy az első órán megbeszéljék ennek mentén a hallgatókkal, hogyan tudják a legtöbbet kihozni az együttműködésükből, a közös kurzusból, milyen kereteket szükséges tartani ahhoz, hogy az oktató és a hallgatók is komfortosan érezzék magukat az órákon.Akár faliújságra is kihelyezhető, közösségi médiába is posztolható.