Legújabb módszerek

a) A módszerrel olyan új témákat vezethetünk be, amivel kapcsolatban a tanulóknak már vannak előismeretei, vagy ismétlő órán visszatekinthetünk az előző tartalmi egység főbb csomó­pontjaira. A tanulók egyedül, párban vagy kisebb csoportokban dolgoznak. A tanulók ill. a csoportok kapnak egy-egy feladatlapot, rajta az ABC egymás alá írt betűivel. A témával kapcso­latosan az egyes betűkkel kezdődő szavakat, fogalmakat, adatokat… írnak a feladatlapra. Egy betűhöz kerülhet több fogalom is. Az sem baj, ha néhány betű kimarad. Amikor készen van­nak, felol­vassák a szavakat, és csomagolópapíron közös listát készítenek az osztályban. A közös listára válogatás nélkül minden olyan szót felveszünk, amit az osztály tanulói a témához kapcso­lódónak tartottak.
  Variációk: Megkönnyíti a közös lista készítését, ha a csoportok az egyes betűkhöz rendelt szavakat moderációs kártyákra írják, majd ezeket plénumban a táblán vagy a földön ABC-sorrendbe rendezik.  A téma egy fontos kulcsszavát írjuk függőlegesen a feladatlapra, és a tanulók a kulcsszó minden egyes betűjéhez keresnek a témával kapcsolatos szavakat.   b) Használhatjuk a módszert lezárt tanulási folyamatok tartalmi értékelésére. A módszer inspirálóan hat, kreatív energiákat szabadít fel, mivel a tanulók szeretnének lehetőleg minden betűhöz írni valamit. Hosszú plakátra (kb. 3 csomagolópapír, hosszú csíkká összeragasztva) felírjuk egymás alá az ABC betűit. (Q, X, Y, W is!) A plakátot lefektetjük a tanterem közepére úgy, hogy jól hozzá lehessen férni mindkét oldalról. Ha a teremben nincs ennyi hely, menjünk ki a folyosóra. Válasszunk valamilyen kellemes, lassú, halk aláfestő zenét. (Ha a folyosón vagyunk, ezt célszerű mellőzni.)   A tanulók feladata, hogy gondolják át, mit tanultak, mit csináltak az előző szakaszban. Mi az, amit hasznosnak, érdekesnek, emlékezetesnek, könnyen feldolgozhatónak tartanak, olyan­nak, ami megkönnyítette a munkát. Mi az, ami nem volt hasznos, nehéz, kevésbé érdekes vagy unalmas volt, amire szerintük soha nem lesz szükségük, szinte biztos, hogy el fogják felej­teni, ill. ami nehezítette a munkát. Ami eszükbe jut, írják fel az egyes betűkhöz – MELEG színekkel, ha az pozitív tanulási élmény, HIDEG színekkel, ha negatív. A gyűjtés közben lehetőleg ne beszélgessenek egymással, a többiek feljegyzéseit viszont kommentálhatják írásban, FEKETE színnel. A végén körbeálljuk a plakátot, és mindenki tehet fel kérdéseket, ha valamilyen feljegyzést nem ért, vagy ha valamit mégiscsak szóban szeretne kommentálni.

A módszer célja új ismeretek szerzése ill. ide­gen nyelv esetén a beszédkészség fej­lesztése. A módszer az információ­hiány­ra épít, ami szükségszerűen kommu­niká­ciós helyzetet teremt, és az együttes, valamint az egy­más­tól való tanulás lehetőségét kínálja.
A tanulók párban dolgoznak. A feladatot A és B feladatlapon kapják meg. Mindkét feladatlap a megoldáshoz szükséges in­for­mációknak csak az egyik felét tartalmazza. A tanulók nem láthatják egymás feladatlapjait. Ahhoz, hogy a tanu­lók ki tud­ják tölteni a saját feladatlapjukat a hiányzó informá­ci­ókkal, kérdéseket kell fel­tenniük egy­más­nak.  Folytatás lehet az, hogy további informá­ciókat, képeket keres­nek a témával kap­csolatban, majd közösen referá­tumot tar­tanak az osz­tályban – ehhez az szüksé­ges, hogy az osz­tályban többféle feladatlappal dolgozzanak a tanulók.  Ha mindenki ugyanazzal a feladatlappal dolgozott, folytat­hatjuk a feladatot partnerkvízzel is.

Az "Egyetemi fejlődésed 7 pillére" című, hallgatóknak szóló tájékoztatót azért készítettük, hogy az oktatók közzétehessék kurzusszíntereikben és/vagy az első órán megbeszéljék ennek mentén a hallgatókkal, hogyan tudják a legtöbbet kihozni az együttműködésükből, a közös kurzusból, milyen kereteket szükséges tartani ahhoz, hogy az oktató és a hallgatók is komfortosan érezzék magukat az órákon.Akár faliújságra is kihelyezhető, közösségi médiába is posztolható.

A megvalósíthatósági tanulmány (feasibility study) egy projekt, üzleti ötlet vagy beruházás életképességét, gyakorlati megvalósíthatóságát és várható sikerét vizsgáló részletes elemzés, amelyet a beruházási döntés meghozatala előtt készítenek.
A megvalósíthatósági tanulmány főbb elemei:Vezetői összefoglaló (Executive Summary): A projekt céljainak, a javasolt megoldásnak és a legfontosabb megállapításoknak a tömör áttekintése.Projekt háttér és leírás: A vizsgált probléma vagy lehetőség bemutatása, a projekt célkitűzései.Piaci megvalósíthatóság (Market Feasibility): Piackutatás, amely elemzi a keresletet, a célpiacot, a versenytársakat és az értékesítési potenciált.Technikai/műszaki megvalósíthatóság (Technical Feasibility): A szükséges technológia, erőforrások, infrastruktúra, alapanyagok és helyszín rendelkezésre állásának vizsgálata.Szervezeti/működési megvalósíthatóság (Organizational Feasibility): A vállalati struktúra, a menedzsment képességei és a szükséges munkaerő elemzése.Pénzügyi megvalósíthatóság (Financial Feasibility): Költség-haszon elemzés, várható bevételek, kiadások, megtérülési idő, pénzforgalmi előrejelzések és finanszírozási igények meghatározása.Kockázatelemzés: A potenciális veszélyek, akadályok és ezek kezelési tervének feltérképezése.Következtetések és javaslatok: A tanulmány alapján a projekt elindítására, módosítására vagy elvetésére vonatkozó végső ajánlás.
A folyamat lépései:Előzetes elemzés (ötlet validálása).Piackutatás és adatgyűjtés.Pénzügyi előrejelzések készítése.A technikai/szervezeti részletek kidolgozása.A tanulmány véglegesítése és a döntés támogatása.

A csoport egyik tagja a többiekből egy szoborcsoportot alkot, tetszése szerinti pozícióban és kapcsolatokban. A szoborcsoportban magának is gondol egy helyet, majd amikor beállított mindenkit, saját maga is beáll az eltervezett helyre. 
Változat: ha a szoborcsoport beállítása után elhangzik a felszólítás, hogy amennyiben valaki nem érzi magát a megfelelő helyre beállítva, cseréljen helyet a saját elgondolása szerint. Ilyenkor a mászkálás és helycsere eltarthat egy darabig. Ebben az esetben különösen fontos megbeszélni a játékot, de úgy, hogy a csoport minden tagja kap lehetőséget a megnyilatkozásra. Minden ilyen szoborcsoport-alakulatban kifejeződik a szobrásznak a csoportról alkotott képe: milyen belső kapcsolatokat lát a csoportban, kit gondol a csoportmaghoz, kit pedig a külső pereméhez tartozónak. Egy hosszabb ideje működő csoportnál tanulságos lehet, ha a csoportvezető állítja be a tagokat szoborcsoporttá, mivel sok szótlan jelzést küldhet ezúton a csoportnak.  
Minden esetben feltétlenül érdemes egy ilyen beállítást megbeszélni - ilyenkor a szobrász kezdi a beszélgetést és megosztja a csoporttal a saját beállítása indokait. Érdekes beszélgetés alakulhat ki a csoport eddigi életéről, az egyes tagok szerepéről, a csoporthoz 14 fűzött reményekről és számos más vonatkozásról. Amennyiben valamilyen tisztázásra szoruló dolog előjön a beszélgetésben, a csoportvezetőnek fokozottabban kell résen lennie, nehogy a tisztázó beszélgetés kölcsönös szemrehányások fölsorolásává váljék. 

A Business Model Canvas (magyarul üzleti modell vászon) egy 1-oldalas üzleti modell minta, amely új, vagy már létező vállalkozások üzleti modelljét segíti elkészíteni. A modell célja, hogy a vállalkozás mind a 9 elemét lefedje, és megmutassa az összefüggéseket az egyes részek között.

A Business Model Canvas előnyei:Az egyik legfontosabb előnye az egyszerűsége. Egy cég üzleti modelljét minden vezetőjének fontos átlátni és megérteni. Ezt pedig a legkönnyebben vizuálisan lehet, minél kevesebb  felesleges információval, akár egyetlen apró vásznon (a canvas jelentése vászon). Az üzleti  tervekkel ellentétben a Business Canvas Model lényegretörő és átlátható. Gondoljunk csak bele: ha például a befektetőknek egy 100 oldalas üzleti tervet kellene átolvasni minden egyes  potenciális portfolió cégről, a Szilícium-völgy is sokkal kihaltabb hely lenne. A másik hatalmas előny a könnyű fogyaszthatóság mellett, hogy könnyű elkészíteni. Nincs szükség  mondatfogalmazásra, szerkesztésre, 100 oldalra. Tőszavakban, akár néhány perc alatt is elkészíthető egy canvas. Ez pedig azért fontos, mert nagyon gyorsan át lehet látni, ha valahol elhasal az üzleti modell. Minek 100 oldalt írni, ha 1 oldal után is nyilvánvaló, hogy nem működőképes az üzleti modell. A harmadik, de korántsem legkisebb előnye pedig az, hogy ugyanúgy használható startupokra, mint a Lean Canvas.
Az Üzleti Modell Vászon elemei:Key Partners, azaz Legfontosabb Partnerek: Kik ezek? Mi a motivációjuk a partnerségre?Key Activities, azaz Legfontosabb Tevékenységek:  Milyen tevékenységekre van szükség az értékajánlatodhoz? Mely tevékenységek a legfontosabbak a disztribúciós csatornáidhoz, az ügyfélkapcsolatokhoz, stb.Value Proposition, azaz Értékajánlat: Mi a fő érték, amit adsz az ügyfélnek? Milyen vásárlói vágyat elégítesz ki?Customer Relationship, azaz Ügyfélkapcsolat: Milyen kapcsolatot szeretne veled kialakítani az ügyfél? Milyen kapcsolatot szeretnél te kialakítani az ügyféllel?Customer Segment, azaz Célközönség: Ki a legfontosabb vásárlód? Melyik közönségnek adsz értéket?Key Resources, azaz Legfontosabb Erőforrások:Milyen erőforrásokat igényel az értékajánlatod? Mely erőforrások a legfontosabbak a disztribúciós csatornáidhoz, az ügyfélkapcsolatokhoz, stb.Distribution Channel, azaz Csatornák. Melyik csatornák működnek a legjobban? Mennyibe kerülnek? Hol érhető el a legjobban a célközönség, és hol szeretné, hogy elérjék?Cost, azaz Költségek: Mik a legköltségesebb tevékenységek? A fő tevékenységek/erőforrások mennyire költségesek?Revenue, azaz bevétel:Milyen értékért hajlandóak az ügyfeleid fizetni? Hogyan fizetnek, és hogyan szeretnének fizetni?
A kitöltési sorrend: Ki kell találnod az üzleti modelledben, hogy mit akarsz eladni.Minél többet tudsz a termékedről, annál jobban meg tudod különböztetni magad. Ez pedig nagyon fontos. Amikor a termékről és az értékajánlatról gondolkodsz, érdemes megvizsgálni a versenytársakat is, és valami olyan megkülönböztető üzenettel és értékajánlattal előállni, ami egyedivé, pótolhatatlanná teszi a termékedet. Tehát 1. lépésként a Value Propositions-t kell megalkotnod a canvasban.Amikor tudod, mit adsz el, meg kell találnod, hogy ki lesz az, akinek a termékre szüksége van. Mindent tudnod kell róla, hány éves, milyen nemű, hol tölti az ideje nagy részét, milyen tartalmakat fogyaszt – mindent! Érdemes azzal tisztában lenni, hogy egy vállalkozásnak általában több célcsoportja is lehet, nem csak 1. Itt tehát a Customer Segment négyzetet kell kitöltened.A következő lépés az, hogy meghatározod, hogyan juttatod el a terméket a célközönséghez – tehát az első és második lépés összekötése. Mivel az első lépésben megismerted a célzott tömeget, ezért pontosan tudod már, hol töltik az idejük nagy részét. Ezeken a csatornákon kell megragadni a figyelmüket, és megmutatni nekik a termékedet. Ehhez a Distribution Channels részt kell kitöltened.Amikor pedig ez sikerül, ki kell találnod hogyan fogsz újra és újra eladni nekik. A meglévő ügyfeleknek mindig sokkal könnyebb (és sokkal olcsóbb) lesz eladni, mint egy teljesen új, hideg közönségnek. Ez a rész a Customer Relationship az üzleti modell vásznon. Kezd összeállni a kép. Már tudod mi a terméked, mivel különbözteted meg, kinek  adod el és hol, illetve hogyan teszed hosszútávúvá a kapcsolatot a vevőiddel. Az egyes részek már megvannak a kreatív folyamatokból, most érdemes összegyúrni őket, és kitalálni, hogy milyen vásárlói úton tereled végig a vásárlót. Ekkor rakod rendszerbe az eddigi részeket és ebből megkapod, hogy pontosan hogyan is fog beáramlani a vállalkozás bevétele, lépésről-lépésre. Itt tehát a Revenue Streams-et kell kitöltened, és ezzel át is kanyarodsz a kreatív folyamatoktól az analitikai folyamatokra. Papíron már le van tisztázva a profitszerzés menete – ekkor jön a valóságba ültetés! Az első öt lépés gyakorlati végrehajtása megadja azokat a kulcs tevékenységeket, amik tulajdonképpen kirajzolják a mindennapi operatív működését egy cégnek.A Key Activities dobozt kell kitöltened.Az előzőleg meghatározott lépés már a gyakorlati végrehajtás része, aminek lesz egy igen nagy költségvonzata. Ez lehet idő, vagy lehet pénz. Itt tehát meg kell határoznod azt, hogy a 6. lépésben leírtakat pontosan hogyan, milyen erőforrások igénybevételével kívánod végrehajtani. Ez lehet emberek alkalmazása, kiszervezés, vagy bármi, ami pénzt vagy időt visz el. A lényeg, hogy itt még csak az erőforrásokat határozod meg, de a költségüket még nem. A 7. lépésként tehát a Key Resources-t kell kitöltened.Az előző pontban megtudtad, hogy mit fog igényelni mindaz, amit építeni készülsz.   Az esetek többségében nem lesz meg ehhez minden erőforrásod. Ezzel pedig nincs semmi probléma, ugyanis itt jönnek képbe a partnerek! Egyes dolgokat muszáj leszel kiszervezni, mert akkor jársz a legjobban, ha mindig az csinálja az adott kulcs tevékenységeket, aki a legjobban ért hozzá. Nagyon fontos azonban, hogy ha valamit kiadsz a saját irányításod alól, akkor a legjobb partnert találd meg ehhez. Az ehhez tartozó rész a Key Partners négyzet a business canvas-ban.Már gyakorlatilag mindent tudsz: Mit fogsz felépíteni, Kinek és  Hogyan. Azonban maradt még egy megválaszolatlan kérdés: Mindez mennyibe fog kerülni? Itt ér össze a kör, ez fogja megadni a választ arra, hogy érdemes-e belekezdened a vállalkozásba, és elég bevételt fogsz-e termelni, vagy sem. Ezt a Cost Structures résznél kell lejegyezned. És itt jön a business model canvas legnagyobb előnye! Ez a sorrend egyáltalán nincs kőbe vésve.

A Jövőműhely módszerét akkor ajánljuk, ha rövid idő alatt (1 nap vagy 3 este) szeretnénk eljutni a közösségi cselekvési terv körvonalazásáig, ha már rendelkezésre áll a kezdeményezők aktív csoportja.
A cél: A módszer célja, hogy rövid idő alatt készítsük el a csoport cselekvési tervét. 
Leírás, folyamat: A folyamat legelején a résztvevők bemutatkoznak egymásnak, majd a csoportvezető(k) elmagyarázza(ák) a módszert, amellyel a nap folyamán dolgozni fognak. 
A módszer több lépésből áll: 
1. Előkészítés Elsőként témákat kell választani, s egy példán keresztül be is lehet mutatni a módszert. A témák legyenek pozitív célok, amelyekkel a csoport egyetért. Mindig meg kell vizsgálni, hogy a csoport egyetért-e az adott témával. Ha nem, el kell kezdeni keresni egy új, megfelelő témát. Példák a témákra:- a lakóközösségi központ - mindenki ügye;- megfelelő segítséget a fogyatékos gyermekeknek;- értelmes munkát a közösség munkanélküli fiataljainak;- értelmes szabadidős lehetőségeket - kábítószer nélkül. 
2. KritikaMindenkivel jegyeztessünk fel kulcsszavakat (lehetőleg 1-1 szót), amelyek - Ezután mindenki felírja oszlopokban a falra kitűzött nagy papírlapokra az - A vezetők felolvassák a szavakat és értelmezik azok tartalmát, szükség - Szavazás. Minden résztvevőnek van 10, a kulcsszavak között elosztható azokat az akadályokat írják le, amelyek a cél elérését meghiúsítják. Ezt csendben végezzük (10 perc). általa feljegyzett szavakat. esetén kiegészítik magyarázó szavakkal. Vita a szavak alkalmasságával vagy érvényességével kapcsolatban nem megengedett. pontja: adhatják mind a 10-et egy szóra, vagy egy-egy pontot tíz különböző szóra stb. A szavazás is csendben történik - semmilyen befolyásolás nem megengedett. Ezután a vezetők összesítik a szavazatokat, csoportosítják az azonos témára vonatkozó szavakat. Ilyen módon a figyelem azokra a 244témákra/szavakra fog irányulni, amelyek a legtöbb szavazatot kapták: van egy listánk azokról a témákról, amelyeket a résztvevők legfontosabbnak találtak.- Tagadó mondatok (negatív állítások) felírása: Formáljunk kb. 5 fős kiscsoportokat. Mindegyik csoport kap egy nagy papírt és egy filcet. Egy-egy mondatban meg kell fogalmazniuk a legtöbb pontot kapott szavakat/témákat negatív, tagadó mondatként. A kész lapokat felrakják a falra. A mondatokat felolvassák, és szükség esetén értelmezik. Semmi vita! 
3. ÚjraírásPozitív mondatalkotás („ideális állapot”- jellegű mondatok): Újra kis cso-- Az „ideális állapot” kijelentések bemutatása: A mondatokat felakasztjuk a - Szavazás az „ideális állapot”-ot tartalmazó kijelentésekről: minden egyes portokban dolgozunk, és átalakítjuk a negatív mondatokat pozitív állításokká, vagyis feltételezzük, hogy a legfontosabb dolgok ideális állapotukban működnek. falra, felolvassuk és értelmezzük. Minden csoport mondatai között akadnak akár nagyobb akár apróbb különbségek. résztvevő most öt pontot kap, és azzal gazdálkodhat. A vezetők megszámolják a szavazatokat, szétvágják a csoportok mondatlistáit és újracsoportosítják őket (pl.: ragasztót használva) témáik alapján. Ezt - a szavazatszámlálást, vágást-ragasztást - érdemes a 4. lépéssel párhuzamosan végezni: míg a csoport a fantázia terven dolgozik, a játékvezető nyugodtan csoportosíthat. 
4. Fantázia projekt/kreatív feladat Új csoportbeosztás (pl: nők-férfiak, rövid-hosszú hajúak stb.): Minden csoportnak egy fantáziatervet kell létrehoznia, melyhez korlátlan erőforrások (humán és anyagi is) állnak rendelkezésre. Ennek a projektnek valamilyen módon kapcsolódnia kell a napi témához. A csoportok lehetőleg rajzzal, ábrával (stb.) illusztrálják gondolataikat, ne hosszas írásműveket készítsenek.Fantáziapéldák: Vidámpark- Kórházi várószoba kialakítása gyerekeknek- Szent Iván-éji ünnepség a közösség valamennyi tagjának részvételével 
5. A fantáziaprojektek bemutatása: Minden csoportból egy csoporttag előadja a csoport projektjét egy zsűrinek (lehetőleg ne a vezető legyen, hanem pl. egy vendéglátó vagy más személy). A „győztes” kiválasztását díjkiosztás követi (pl.: édesség), vigaszdíj (pl.: édesség) a többieknek.  A részletes vízió szakaszaA fantáziaprojekt során keletkezett energiát és lelkesedést most az ideális - A „részletes vízió” bemutatása: A csoportokat képviselő csoporttagok el-- magyarázzák saját, kidolgozott „elképzelésüket”. Semmi olyan jellegű megjegyzés vagy vita nem megengedett, mint pl. „De hiszen ez lehetetlen!” A víziók tematikus csoportosítása: A vezetők ezután szétvágják, és téma-- Egy téma kiválasztása: A résztvevők ezután felsorakoznak annak a témáállapottól egy részletesebb képre irányítjuk: hogyan is festene a feladat, vállalkozás a legjobb formájában? A résztvevők képzelete megint csak szabadon szárnyalhat: nincsenek bürokratikus vagy anyagi korlátok. Hangsúlyozzuk, hogy a csoportoknak csak az ideális végső képet kell megrajzolniuk, nem pedig az odavezető utat, azaz nem stratégiát kell gyártani. körök szerint összeragasztják a képeket. Ha nagyon sok kép van, akkor először korlátozni kell a számukat egy öt pontos szavazattal. Ezután a témákat a falra lehet akasztani. Minden egyes témát részletesen ismertetünk, hogy az emberek meg tudják ítélni, helyesen csoportosítottuk-e a képeket? nak a lapja alá, amellyel a leginkább szeretnének foglalkozni. A cél, hogy a látomásokból realitás legyen.
 6. Megvalósítás- Minden csoport kap egy „ötletlapot” az induláshoz. A ötletlap voltaképpen - A témák megvalósíthatóságáról készített előmeneteli jelentés: Minden egy kérdések formájában megfogalmazott utasítás lista. Nem kötelező jellegű, csak azok hívják segítségül, akik ennek szükségét érzik. • Értékek. Kezdhetünk-e azonnal? Milyen akadályok állnak előttünk?• Stratégiák. Milyen politikai, gazdasági támogatásra van szükségünk? • Cselekvés. Ki akar és tud dolgozni ezen az ötleten? Mennyi munkára van gyan vélekednek a munkatársak, politikusok, a hatalommal bíró emberek stb.? Kivel tudunk együttműködni? Hogyan tudjuk bevezetni, megismertetni vagy piacosítani az ötletet? szükség? Hogyan tudjuk eladni az ötletet? Mi a kockázat? Mi a haszon? csoport utasításokat, kérdéseket vagy hasonlókat dolgoz fel, és egy nagy papírlapra felírja gondolatait, terveit. Egy előre megbeszélt időpontban a csoportok újra összeülnek, és mindegyik csoport vázolja a többiek előtt terveit és ötleteit. 
7. Záró értékelés Végül mindenkinek lehetőséget adunk arra, hogy értékelje a napi tevékenységet. 
Ajánlott csoportlétszám: 20-30fő 
Ideális helyszín: Zárt tér, ahol a kiscsoportok kényelmesen elkülönülhetnek egymástól.
Szükséges idő: 1 nap. 
Eszközszükséglet: Papír, toll, filc, olló, ragasztó, (flipchart) tábla. 
 Értékelés és szempontjai: A módszert záró értékeléssel fejezzük be, amelyhez a következő kérdéseket ajánljuk:- Pozitív és negatív élmények megosztása az egész nappal kapcsolatban.- Mi az, amit hazaviszel a napból?- Hogy érezted magad a feladatok között?- Hogy érzitek, találtatok megoldást a felmerült problémákra?
Fontos, hogy a folyamat közben ne minősítsük egymás véleményét, elképzeléseit. Erre a játékvezetőnek/facilitátornak fokozottan figyelnie kell!

A módszert problémamegoldás modellezéséhez és csapatépítéshez egyaránt ajánljuk. 
A cél: A gyakorlat célja - elsősorban - a csoport tagjai közötti együttműködés, feladatmegosztás és egymásra figyelés. A gyakorlat alatt a résztvevőknek a részletek fontosságát kell felismerniük.
Leírás, folyamat: 
Előkészítés: A gyakorlathoz páros számú építőelemekre lesz szükségünk, attól függ a mennyiség, hogy hány fős a csoport. Egy 8-10 fős csoport esetén minimum 24, de inkább több; maximum 32 elem kell. Az építőelemeknek különböző színűeknek és méretűeknek kell lenniük, amelyhez a legalkalmasabb a lego duplo (vagy különböző méretű és színű egymáshoz illeszkedő építőkockák). Az építőelemekből két ugyanolyan csomagot kell készíteni, így fontos, hogy mindenből azonos mennyiség legyen, ha 1-1 színből nincs több, akkor a színhiány miatt 1-1 különböző méretű, de egyforma színű kombináció is megfelelő. Ezt követően az építőelemeket megfelezzük a színek és/vagy méretek szerint, majd az egyik feléből egy építményt készítünk, amelyet a játékosoktól elkülönítve, egy másik zárt térben helyezzük el. A másik adag építőelemet szín vagy méret alapján szétválasztva letesszük egy asztalra. 
A gyakorlat menete: A résztvevők között két csoportot alakítunk. Ahány különböző színű/méretű építőelem csoport (az összes piros, az összes kék, a téglalap alakú stb.) van, annyi építőre lesz szükségünk. Egy építő csak egyféle színű vagy méretű elemekért felelős (pl. piros elemek). Az építők egymás elemeit nem érinthetik meg, csak a sajátjukat. A másik fele a csoportnak a „tervezők”, akik nem nyúlhatnak az építőelemekhez. Az építők az asztalnál ülnek, a tervezők a hátuk mögötti székeken. A feladat az, hogy egy másik helyiségben lévő, előre felépített építmény pontosan ugyanolyan mását készítsék el úgy, hogy az építményt azok nem láthatják, akiknél az építőelemek vannak (építők). Az építményt csak a tervezők láthatják, tanulmányozhatják egyenként 30-30 másodpercig és a  látottak alapján kell irányítaniuk az „építkezést”, viszont ők is csak egymás után, egy meghatározott sorrendben mehetnek az építményhez, amelyet szigorúan tartani kell. A 30 másodperces keretet a tervezők döntik el, hogy miként használják fel, de instrukciókat az építők számára csak azután adhatnak, hogy visszaértek az asztalhoz. Semmilyen eszközt sem használhatnak a tervezők az emlékezetükön kívül. A gyakorlat alatt a résztvevőknek az instrukciók ismertetését követően nincs lehetősége stratégiát alkotni, az időt egyből indítani kell. A gyakorlat alatt folyamatosan kommunikálhatnak, kivéve a tervezőket, amikor az építményt tanulmányozzák (30 mp.). 
Ideális helyszín: Zárt tér, amelyben jól elkülöníthető helyiségek is vannak. 
Szükséges idő: A csoport méretétől függően az építmény letükrözésére összesen 25-40 perc, majd az értékelésre 15 perc áll rendelkezésre.
Eszközszükséglet: 32 db különböző méretű duplo lego (16 különböző színű kétszer), stopper, asztal, székek. 
Értékelés és szempontjai: A gyakorlat végén adjunk időt a játékosoknak a reflexióra, az élmények átadására és megbeszélésére. 
Ehhez a következő kérdéseket ajánljuk:- Milyen volt az építő/tervező szerepben lenni?- Ki volt a folyamat vezetője? Ki vagy kik irányították az építkezést?- Ki kinek és milyen jellegű utasításokat adott?- Volt-e olyan, ami frusztráló volt a játék során? - Mennyire befolyásolta az adott időkeret a munkát? Segítette vagy inkább hátráltatta?

 Nominális csoport módszerét egy adott problémára való megoldáskereséshez ajánljuk.
A cél: A módszer célja, hogy a lehető legszélesebb körben járjuk körül az adott problémát, és az arra adható megoldási javaslatokat.
Leírás, folyamat: A csoport tagjait először arra kérjük, hogy egyesével gyűjtsenek össze javaslatokat és állításokat az adott problémával kapcsolatban. Ezt követően 3-4 fős csoportokban tegyék ugyanezt a saját gyűjtések összevetésével, majd 3-4 kiscsoportban ismételjék meg, végül összeállítjuk a közös javaslatok és állítások listáját. 
Ajánlott csoportlétszám: 15-20 fő.
Ideális helyszín: Zárt tér, ahol a kiscsoportok elkülönülhetnek. 
Szükséges idő: 1-1,5 óra. 
Eszközszükséglet: Papír, toll, filc, (flipchart) tábla.
Értékelés és szempontjai: A folyamat végén nem szükséges értékelést tartani, hiszen a csoportmunka alatt mindenki folyamatosan elmondja az érveit, a csoport közösen dönt. 
Ügyeljünk arra, hogy a feladat során ne minősítsük egymás érveit, a vitás helyzeteket próbáljuk a javunkra, a feladat megoldására fordítani. 

A Problémafa, célfa módszerét az ok-okozati viszonyok feltárására ajánljuk. 
A cél: A módszer célja a probléma okainak feltárása és a jövőbeni lehetőségek, szükséges tevékenységek felvázolása. 
Leírás, folyamat: A problémaelemzés első lépésében ki kell emelnünk azt a fő problémát, amelynek megoldását elő kívánjuk mozdítani. A problémaelemzés további lépéseivel a helyzet negatív vonásait gyűjtjük össze. A feltárt problémák között ok-okozati összefüggést kell keresni. Az összegyűjtött információkat egy Problémafa elnevezésű diagramon lehet ábrázolni. Ha átfogó problémafát akarunk kapni, akkor a negatív helyzetet a lehető legáltalánosabban kell megfogalmazni (pl. civil-nonprofit szervezetek bejegyzési nehézségei). A fő problémát tovább bontjuk ok-okozati összefüggések alapján járulékos problémákra (pl.: belső problémák, bejegyzési rend problémái stb.), majd azokat is tovább bontva jutunk el az alapproblémákig (pl.: hiányos ismeretek, kapacitás hiánya, törvényi problémák stb.). Az okok az alsó szintekre, az okozatok a felső szintekre kerülnek. Az így elkészített problémafa a létező helyzet negatív oldalát mutatja be egyszerűsített formában. A Célfa bemutatja a jövőbeli lehetőségeket, a jövőbeli helyzet eléréséhez szükséges feladatokat ugyanabban a metódusban, ahogyan azt a problémafa módszere esetében leírtuk. 
A módszer lényege, hogy azonosítani kell problémákat, amelyeken változtatni kívánunk, majd azok hierarchiájának meghatározásával feltárjuk az okokozati összefüggéseket. A problémák elemzése során végig kell gondolni, hogy mi az ok és mi annak a következménye. Amennyiben bizonyos problémák nincsenek egymással ok-okozati kapcsolatban, egymás mellé kell állítani. Az ok-okozati elemzést követően létre kell hozni a tükörképet, a célfát. 
A célfa a meghatározott negatívumokat eredményekké fordítja, megoldási lehetőségeket mutat be. A különböző célkitűzések egymásra épülése eszközeredmény összefüggést eredményez. A célok megfogalmazásakor a konkrét feladatok nem körvonalazódnak. 
Ajánlott csoportlétszám: 15-20 fő. 
Ideális helyszín: Zárt tér. 
Szükséges idő: 30-40 perc. 
Eszközszükséglet: Papír, filc, toll, tábla. 
Értékelés és szempontjai: Az értékelés maga a problémafa, célfa bemutatása a teljes csoport előtt, a bemutatás után mindenképpen hagyjunk időt a visszacsatolásra, reflexióra. 
 A módszer esetében fontos a szemléltetés, hogy jól láthatóak legyenek az ok-okozati összefüggések, ezért hangsúlyt kell fektetni a vizuális megjelenítésre (pl. a végeredmény gyakran lehet egy egész falat beterítő ábra is, ami önmagában is sokatmondó).

A Villámrandit (a csoportfoglalkozás elején) jégtörőnek ajánljuk, de egy-egy foglalkozás közepén is használható „egy-egy komolyabb blokk után, oldás céljából”. 
A cél: A módszer célja, hogy a résztvevők jobban megismerjék egymást, beszéljenek/hallgassanak olyan irányított témákról, amelyek egyébként nem kerülnének elő (pozitív visszacsatolások egymásról, tervek, események, véleményformálás).
Leírás, folyamat: A résztvevők két kört alkotnak, egy belső és egy külső kört, minden résztvevőnek lesz egy párja. Egy villámrandi 4 perces. A pár egyik fele 2 percig folyamatosan beszél egy adott témáról, addig a másik fél hallgat, majd csere. A 4 perces randevú után, párcsere (pl.: a külső körben állók lépnek tovább egyet jobbra). A villámrandik témáját minden körben az játékvezető adja meg, és ő jelzi (tapssal, órával), az idő leteltét is. Lehetséges egy adott problémáról, helyzetről is villámrandi keretében kikérni a véleményeket, ez esetben szerencsés, ha a nem mozgó kör jegyzetel. 
Ajánlott csoportlétszám: 18-20 fő. 
Ideális helyszín: Zárt tér, de megvalósítható a szabadban is.
Szükséges idő: 20-45 perc. 
Eszközszükséglet: Toll, papír, székek, ivóvíz (nagyobb csoportoknál a hosszú ideig tartó beszéd miatt szükséges). 
Értékelés és szempontjai: A villámrandik után érdemes nagykörben átbeszélni a benyomásokat.  
Az alábbi kérdéseket ajánljuk:- Mennyire volt nehéz hallgatni, figyelni?- Mennyire volt nehéz 2 percig folyamatosan beszélni?- Sikerült-e betartani a szabályokat? Milyen új információkat tudtál meg?- Kiket ismertél meg (már ismered a csapat felét!)
 Fejlesztett kompetenciák és kulcskompetenciák:- anyanyelvi kommunikáció;- tanulás tanulása;- személyközi és állampolgári kompetenciák;- vitakultúra;- koncentráció, figyelem;- másság elfogadása;- előadói készségek. 
Specialitások (korlátok, korosztályi határok, nem javasolt elemek/esetleges extremitások, veszélyek-buktatók, tanácsok-tanulságok): A villámrandik témája ne legyen nagyon személyes, igyekezzünk olyan témákat választani, amiről mindenki szívesen beszél szabadon. A tapasztalatok szerint mindig van olyan résztvevő, aki nem tudja betartani a szabályokat, pl. megfeledkezik arról, hogy az adott körben ő most a hallgató. A villámrandikat sose szakítsuk meg, ha bármi szabálytalanságot észlelünk, azt az értékelő körben vessük fel. A csoportlétszám növekedésével a játékidő is jelentősen megnőhet. Lehetséges asztaloknál ülve is játszani. 

A játék célja az ismerkedés, emellett segíti a jó hangulat és az együvé tartozás érzésének kialakulását is. 
Idői keretek: 15-20 perc 
Eszközigény: nincs 
A játék leírása: a csoporttagok körben ülnek. A feladat az, hogy mindenki három tényt mondjon magáról, ezek egyike füllentés. A csoporttársaknak kell kitalálni, hogy melyik az. Ha először tévednek, még választhatnak a fennmaradó két lehetőség közül. A játék addig tart, amíg mindenki sorra nem kerül. 
Egyéb megjegyzések: Igen oldott hangulatú játék, általában nagy nevetések kísérik, így nehezebb feladatok után is használható a feszültség oldására (Kagan, 2001.)

Az Open Space módszer azzal kezdődik, hogy a résztvevők egy körben ülnek, több mint 50 résztvevő esetén koncentrikus körökben, és elgondolkodnak az adott témáról (a kör a régi törzsi kultúrát szimbolizálja, ahol a falvaknak mindig egy kör alakú tér volt a középpontja). Az alapelvekbe való rövid bevezetés után mindenkinek, aki élni akar vele, megvan a lehetősége, hogy a kör közepére menjen és témáját megnevezze. Amikor a témák a táblán vannak és az időpontok, valamint a helyek adottak, akkor mindenki oda írja fel magát, ahol szívesen dolgozna. Ez a „piactér”. Ha több csoportban is részt venne azonos idősávban, meg is győzheti a résztvevőket, hogy valamelyiket halasszák későbbre. Amikor ez véget ér, akkor a csoportok önszervező formában elkezdenek dolgozni. Az előre megadott kereteken belül maguk osztják be az idejüket és a szüneteket. Minden csoport maga foglalja össze az eredményeit, ajánlásait és megállapodásait és ezt mindenki számára hozzáférhetővé teszi a hírek számára kialakított táblán.
A nap második felében a kialakult témák kapcsán projektet kell tervezniük a kiscsoportoknak.A nap végén találkozik az összes csoport, hogy tapasztalataikat és benyomásaikat kicseréljék.A befejezés előtt mindenki kézbe kapja a munkacsoportok eredményeinek a dokumentációját. Cél lehet a dokumentáció alapján a rokon célok összevetése és a cselekvéshez szükséges lépések kialakítása.
Az Open Space alapelvei
A két láb törvénye:Megtisztelem a csoportot a távollétemmel, ha sem tanulni, sem a munkához hozzájárulni nem tudok. Ha tanulok valamit, akkor maradok. Ha hozzá tudok járulni a munkához, maradok. Ha egyik sem áll fenn, akkor energiát vonok el a csoporttól.Oda megyek, ahol számomra és mások számára is gyümölcsöző módon tudok dolgozni.Egyedül én határozom meg és én felelek azért, hogy miben és mennyi ideig veszek részt.
Ami történik, az az egyetlen, ami megtörténhetett:Az előttem álló dologra koncentrálok, arra, ami most történik.Észreveszem a kínálkozó lehetőségeket, most világossá válnak.
Valami akkor kezdődik el, amikor az idő megérett rá:A kreatív lökés, a szuper ötlet, az úttörő ötlet, az inspiráció nem 10:30-kor jön, csak azért mert az csoportunk akkor kezdődik.Kivárom türelmesen a megfelelő időpontot.
Aminek vége van, annak vége van:Más feladatok felé fordulok, ha egy feladat kész.Gazdálkodom az időmmel és az energiámmal.Ha valamit gyorsabban elintézek, mint ahogy vártam, akkor tovább megyek, egy másik projekten dolgozom, meglátogatok egy másik csoportot, valami újba kezdek.
Aminek nincs vége, annak nincs vége:Ha a megbeszélt idő letelt és mi éppen ekkor fogunk hozzá valamihez, valójában ekkor lendülünk bele a témába, akkor az nem ért véget.Megállapodunk egy új időpontban, betervezünk egy új találkozót.

Mikor használhatod?a képzés végén
Idő:30 perc
Résztvevők száma:kis csoportok
Kellékek:Szivacs dobókocka (egy vagy több)
Előkészület:Szempontok megírása
A gyakorlat menete:A dobókocka minden oldalához rendelünk valamilyen szempontot, kérdést.Pl.: 1=a viselkedésem, 2=a csoportom, 3=elégedettség, 4=a módszer, 5=fénypontok, 6=a tréner (Személyesjellegű kérdéseket is föltehetünk.)Egyenként mindenki dob a kockával, és a szempont szerint megválaszolja a feltelt kérdést, hozzárendeltszempontot. Több kört is játszhatunk.
Figyeljünk arra…A személyes jellegű kérdéseknél, ha szükségét érezzük, ajánljuk föl a „passz” lehetőségét.

Mikor használhatod?képzés végén, előnye: megmarad hosszú távú értékeléshez, újra elővehető
Idő:10 perc
Résztvevők száma:egyenként, majd feldolgozás kis- és nagy csoportokban
Kellékek:papírlapok és ceruzák
Előkészítés:kinyomtatott kép
A gyakorlat menete:Minden résztvevő kap egy cédulát a kézlenyomatával (vagy kaphatnak a résztvevők egy üres cédulát is,amelyen körbe rajzolják a saját kezüket).
Az alábbiakra kérdezhetünk rá:Hüvelykujj: Ez remek volt!Mutatóujj: Erre rámutatok! Többet szeretnék belőle! Középső ujj: Ez ostobaság volt.Gyűrűs ujj: Na, itt aztán megakadtam (új dolog, meglepett, megijesztett stb.)Kis ujj: ez váratlanul jött, szívesen hallottam volna róla többet Szükség szerint: a tenyér belső fele: visszajelzés a csoportnak/csoportvezetőnek